Dobray Sarolta: Közel
Olvasmányos novellák Dobray Sarolta írásai, amik a való életet ábrázolják. Becsapósan rövidek, néhol szikárak, de súlyosak ezek a pillanatképek. Megjelenik bennük a szürke hétköznapok világa, öröme, bánata, elgondolkodtató és merész gondolatok, emlékek áradnak elő olvasás közben az olvasóból is.
A novellák a Nők Lapjában már olvashatóak voltak, 2015 és 2025 között kerültek publikálásra. Most összegyűjtve kapjuk kézbe. Dobray Sarolta finom, nőies érzékenységgel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyeknek adott esetben nem is tulajdonítunk jelentőséget. Később értékelődnek fel ezek az emlékek, amikor előkúszik agyunk belső rejtekéből, olyan lenyomata ez életünknek, ami mindig velünk lesz/marad. Jó, ahogyan keveredik a múlt, összeér a jelennel. A gyerekkor, nyaralások emléke, a Balaton varázsa, vagy természetesen a szülők meghatározó jelenléte életünkben. Ők mindig velünk lesznek. Tetteinkben, gondolatainkban, egy-egy mozdulatunkban, a lelkünkben visszük őket tovább.
Valódi élettörténetek, igazi emberi sorsok bukkannak fel ezekben az életképekben. Ráirányítja a figyelmet a hétköznapok apró szépségére, amit néha észre sem veszünk, ahogy rohanva élünk. Persze a bajok, tragédiák, reményvesztett helyzetek is bemutatásra kerülnek. Élvezetes stílusban megírt, gondolkodásra késztető szövegvilága hol finoman ironikus, hol kíméletlenül őszinte, szatirikus, de mindig gondolatébresztő.
A legtöbb novellában akad bőven kordokumentum, mai társadalmi jelenségek, lenyomata a világnak, amiben élünk. Ebből a sorból a H. Z. akit nem ismerek, Három nő, 0,92 kilogramm vagy a Kabát novellákat emelném ki. Megható, döbbenetesen erős, amikor egyszerre üvöltene az ember és mégis valami keserédes mosolyra is képes.
A cím a közelséget, odafigyelést sugallja, a környezetünkre embertársainkra való empátiára biztat. Pici odafigyeléssel jobbá tehetjük/ tehetnénk a körülöttünk élők világát is. Tetszett az első Csók emléke, vagy a Balaton, Öröklét, Élni és a Repedések a falon egyszerű drámaisága, vagy a záró történet a Szilveszter.
Sokkolóan szomorú az elmúlást megidéző történetek sora. Amikor már nem tehetünk semmit, talán nem is vesszük észre, de lejött az utolsó nyár, az utolsó karácsony....és jön az első tavasz nélkülük. Az Utoljára, Apu, Anyu novellák erről emlékeznek meg. Nem lesz nehéz azonosulni az olvasónak ezekkel a fájó pillanatokkal... tudom, néhány éve hordozom én is a fájó sebet.
Az üzenet egyszerű: éljük meg a pillanatot, adjunk több esélyt az emlékeinknek, türelemmel figyeljünk egymásra.
Dobray Sarolta (1977. szeptember 11. –) író, újságíró. Dobray György filmrendező lánya. Gyermekként édesapja munkái nyomán eleinte a filmrendezés érdekelte, majd kamaszkorától egy évig modellként foglalkoztatták. Manöken volt Milánóban és Tajvanon, azonban a hazai közönség előtti ismeretséget azt hozta meg számára, amikor 2001-ben a Magyar Televízió bemondónője lett. Elvégezte a Bálint György Újságíróiskolát, és 2003-ban a Nők Lapjához került mint újságíró, több mint száz riportot publikált a lapban. Felsőfokú üzleti tanulmányait az International Business Schoolban végezte angol nyelven. Két gyermek édesanyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése